Szent István királyunk államszervező tettei ezer esztendő után is időtállónak bizonyultak a történelem kihívásaival szemben.

Érdemes hát feltenni a kérdést, hogy ennyi idő távlatából „annyi balszerencse közt, oly sok viszály után”, miként is lehetséges, hogy mi magyarok még mindig itt élünk, és egy nemzetet alkotunk Európa szívében, a Kárpát-medencében?
A választ Szent István királyunk jövőbelátó, felelősségteljes és bölcs döntésében kell keresnünk.
István király ugyanis pontosan felismerte, hogy csakis akkor van esélyünk a fennmaradásra, ha az ország alapjait sziklára építi. Ez a szikla pedig mi más lehetett volna, mint a kereszténységbe és Jézus Krisztusba vetett hitünk egyértelmű és világos kinyilvánítása? Apostoli királyunk pedig nem csupán megálmodta, hanem megszervezte és létre is hozta azt a keresztény közösséget, amelyet azóta is úgy hívunk: Magyarország.
Keresztény kultúránk, nemzeti önazonosságunk és az állami szuverenitás ügye, vagyis a Szent István-i hagyaték támadás alatt áll.
Ki gondolta volna még akár csak néhány évvel ezelőtt, hogy a XX. század náci és kommunista diktatúrái után, a szabadság álruhájába öltöztetett, liberális véleménydiktatúrával kell szembenéznünk?
Ez a mindent relativizálni akaró véleménydiktatúra nem tudja elviselni a Szent István-i utat, nem képes elviselni Jézus tanítását, és nem szívleli a kereszténységet sem. Mégpedig azért nem, mert az tükröt tart elé, és világosan kimondja, hogy van rossz és jó, van bűn és bűntelenség, és van igaz és hamis.
Ha pedig most körbetekintünk, akkor egy olyan - önmagából kiforduló - Európát látunk magunk körül, amely éppen keresztény kultúráját, hagyományait és szokásait meghazudtolva, tradicionális, nemzetállami értékeinek igyekszik hátat fordítani, és a néhány éve még magától értetődő, evidenciának számító alapkérdésekben is szembe fordul önmagával.
Nekünk, magyaroknak azonban hinnünk és küzdenünk is kell!
Hinnünk kell önmagunkban, hinnünk kell az ezeréves államiságunkban, a keresztény kultúránkban, hagyományainkban és hinnünk kell a fiainkban és a lányainkban, akik a megszületendő gyermekeket, utódainkat, egy szóval, a jövőt jelentik nemzetünk számára.
De küzdenünk is kell, mert ha nem küzdünk, elveszünk!
Tudjuk jól, hogy minket, magyarokat már sokszor, sokan és sokféle módszerrel próbálták térdre kényszeríteni.
Mi azonban, még mindig itt vagyunk és együtt, közösen ünnepeljük Szent Istvánt, valamint az államalapítás felemelő, dicső és büszke pillanatait és az így létrejött államot, Magyarországot!

Isten éltessen, Magyarország!
(A fenti gondolatok a Siófok-Kilitiben elmondott beszédemből valók.)